Sokszor előfordul, hogy az önismereti csoportba érkező ember a külvilág szemében kedves, alkalmazkodó, szelíd. Nem azért jön, mert konfliktusai vannak és szeretné ezeket megoldani, hanem mondjuk azért mert fél a nyilvános szerepléstől, úgy érzi, hogy képtelen döntéseket hozni, vagy nem tudja, merre tovább.

A pszichodráma egyik célja ilyen esetben is, hogy a résztvevők kapcsolatba kerüljenek saját magukkal: azzal, amire vágynak, amit igazából éreznek, az erőforrásaikkal és akár a gyenge pontjaikkal is. Ennek a folyamatnak az eredménye az is, hogy a csoporttagok egyre inkább kontúrokat nyernek. Az, akinek korábban mindegy volt, hogy kávé vagy tea, hirtelen rájön, hogy igazából az egyiket szeretné és a másikat nem. Logikus, hogy ez a környezetében lévő embereket irritálhatja. Aki eddig mindent megcsinált, amit kértek tőle, akinek így is jó volt, meg úgy is jó volt, most már bizonyos dolgokra igent mond, másokra meg nemet. Nem csak azt nézi, hogy mi jó a másik embernek, hanem azt is meg tudja fogalmazni, hogy mi jó neki. Megoldást talál a problémára, amivel a csoportba jött, könnyebben dönt, jobban tudja, milyen irányba menjen szakmailag vagy a magánéletében. Megerősödik az önbizalma és fog tudni nyilvánosan szerepelni is, tehát a pszichodráma-terápia sikeres lesz.

Viszont mivel már nem olyan szabadon gyurmázható, mint korábban, mivel vannak sarkai és élei, határokat szab és bizonyos dolgokra nemet is tud mondani, a kapcsolatai kárt szenvedhetnek. Persze nem minden kapcsolat. Az őszinte, egyenrangú kapcsolatokban ugyanis minden fél örül annak, ha a másik fejlődik, ha önmaga lehet. Akik önmagukért szeretik egymást, azok kifejezetten örülnek, ha a másik kivirul, közelebb kerül önmagához. Az elnyomó kapcsolatokban viszont a változás zavart kelt. Az elnyomónak korábban könnyű dolga volt a magát alávető, gyurmázható személyiséggel, az új, az öntudatára ébredt partner viszont már nem olyan könnyű préda. Ellenáll, ha kell, nemet mond, határt szab. Ilyenkor fordul elő, hogy a pszichodráma nem megbékélést hoz, hanem konfliktust, adott esetben szakítást. Ekkor nagyon fontos, hogy a megváltozott fél továbbra is maradjon kapcsolatban az újonan felfedezett erős önmagával és támadás esetén újra és újra megkérdezze magát: azért támadnak, mert tényleg rosszat tettem, vagy csak azért, mert már nem szolgálom ki a másikat kérdés nélkül? Az önismereti csoportnak is van ilyenkor támogató funkciója, hogy amíg megerősödik az új én, addig mind a régi behódolásba való visszalépéstől, mind az egoizmus túlzásaitól megóvja a csoporttagot.