Dávid Adél vagyok, végzettségem teológus,  evangélikus lelkész. Még egyetemista koromban végeztem el Kaposi László drámajátékvezetői képzését a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál, innen vezetett tovább az utam a pszichodrámához. 2023-ban szereztem pszichodráma vezetői végzettséget a Pszichodráma Egyesületnél. 2023-ban lettem mindfulness tréner is. Ezt a végzettségemet az ausztriai Vitalakademie keretein belül szereztem. 

Pszichodráma tanáraim Rapcsányi Éva, Aszalós Péter, Ónodi Sarolta és Tomcsányi Teoldóra. Fontosak voltak a pszichodrámás utamon korábbi vezetőim: Bettembuk Péter, Korányi Villő és Hajdu-Ráfis Gábor.

A bibliodrámás saját élményű tapasztalataim, amelyeket szintén egyetemistaként, még a pszichodráma megismerése előtt szereztem szintén megerősítettek abban, hogy a dráma, a játék olyan rétegeket mozgatnak meg, amelyek túl vannak a szavakon. Ezekért a tapasztalatokért hálás vagyok Frenkl Sylviának és Goda Gyulának.

 2010 óta külföldön élünk a családommal. Alapvető tapasztalat számomra a költözködés, a különböző városokban való gyökeret eresztés, a búcsúzás és az újrakezdés. A külföldi lét miatt a kétnyelvűség, kétkultúrájú életforma is mindennapjaim része: az idegenség és otthonosság érzése mindkét országban egyidejűleg.

A drámajáték számomra a meglepetés ideje: egy játékot követhet megbékélés, kibékülés és végleges szakítás is, a játék megerősíthet abban, hogy jól döntöttem, jó irányba megyek és azt is megmutathatja, hogy valami nagyon nincs rendben. Előfordulhat, hogy a dráma felforgatja az életet, beindít egy változást, ami magától esetleg jóval lassabban történt volna meg. De egy biztos: semmi olyan nem történik, amit a drámában szereplő személy nem akar, nem enged meg magának. A lélek bölcs és megvédi magát attól, amit nem bírna elviselni. A csoport és a csoportvezetők is azért vannak, hogy megtartsák, támogassák a játszót. Így lesz a dráma nemcsak a meglepetés, hanem a biztonságos kockáztatás tere és ideje is.