Vannak jól hangzó szlogenek, amelyektől legalábbis pszichodrámás füllel hallgatva érdemes óvakodni. A „Ne próbáld, csináld!” is közéjük tartozik. A mondat azt sugallja, hogy aki valamit megpróbál, az nem teszi szívvel-lélekkel, hanem csak úgy tesz, mintha. Pedig „úgy tenni, mintha”, kipróbálni dolgokat, lehet teljes odaszánással is.

Úgy tenni, mintha – ez az, ami a pszichodráma színpadán egész idő alatt történik. Mert vannak olyan helyzetek, amelyekben mindig egyféle módon reagálunk, pedig sajnos nem célravezető ez a reakció. Ilyenkor még nehéz eldönteni, mi lenne a megfelelő, pláne, ha több lehetséges alternatíva is eszünkbe jut. Ilyen esetben a próbálkozás, az egyes megoldások kipróbálása egyáltalán nem lebecsülendő dolog. Nem „csak próbálkozás”, hanem egy lehetséges megoldás kipróbálása.

Akkor is érdemes próbálkozni, ha egyébként bénultnak érezzük magunkat. A semmit nem csinálásnál, amelyből nem jutunk tovább, pedig szeretnénk, igenis lehet a próbálkozás a kivezető út. Lehet, hogy nincs mögötte teljes meggyőződés – honnan is lenne, hiszen ha tudnánk, mi a megoldás, akkor nem lennénk megrekedve. Ennek ellenére fontos megengedni magunknak a megpróbálást, még a hibázás, a lyukrafutás rizikójával együtt is.

Bénult állapotban a „Próbáld meg, mit veszíthetsz!” mondat sokkal inkább lehet konkstruktív, mint a „Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld!”

Emberek vagyunk, nincs kezünkben a bölcsek köve, így igen, egész nyugodtan próbálkozhatunk addig, amíg meg nem találjuk egy helyzetben azt a magatartást, azt a reakciót, azt a kapcsolati közelséget-távolságot, ami a célnak legjobban megfelel és a legkomfortosabb. A bizonytalanság normális emberi, aki pedig pedig azt sugározza, hogy mindig biztos a következő lépésben, azt nyugodtan szemlélhetjük kis kételkedéssel.