Nemrég a Trollok című filmet néztük meg a gyerekeimmel. Bevallom, nem vártam sokat, azt hittem, ez is csak egy olyan mozi lesz, amire csupa jófejségből kísérem el őket, de egészen kellemesen csalódtam. A film ugyanis a boldogságról szól, mégpedig egészen árnyalt megközelítéssel. 

A bergeniek, ezek a nagyon nyomasztó életet élő lények avval a hiedelemmel élnek, hogy az igazi boldogságot egyetlen módon érhetik el: ha megesznek egy trollt. A trollok életvidám lények, és az elfogyasztásukkal ez az életvidámság beköltözik a bergeniekbe. Csak az a gond, hogy a trollok nem szeretnének meghalni, így elmenekülnek és az ifjú bergeni trónörökösnek így nincs lehetősége rituálisan elfogyasztani egyet közülük. És ekkor jön egy pszichodrámás szemmel is nagyon izgalmas jelenet: a bergeniek királya ölébe veszi a gyerekét. A gyerek megkérdezi tőle: És akkor én hogyan lehetek boldog, ha nem ehettem trollt? A király pedig többször is, nyomatékkal elmondja: édes fiam, te nem lehetsz boldog, soha, semmilyen módon. 

Hogy a film hogy folytatódik és főleg hogy oldódik fel a feszültség a végén, azt nem árulom el. De ennél a jelenetnél elidőzök egy kicsit. 

Minden családban száll apáról fiúra, anyáról lányra valamiféle szellemi örökség. Még aki anyagi szempontból semmit nem hagy a gyerekeire, az is ad valamilyen útravalót. Számos értékes útravaló is kerül a hátizsákba, de vannak destruktív örökségek is. Lássunk néhány példát!

- Minket mindig kisemmiznek.

- A nőknek már csak szenvedés az osztályrészük.

- Ahogy megszületik a gyereked, te már nem számítasz.

- Te is alkoholista leszel, mint apád!

- A munkát nem szeretni kell, hanem csinálni.

- Te csak ne gondolkozz, hanem engedelmeskedj!

A sor folytatható, nagyon változatos romboló örökségeket adnak tovább a generációk egymásnak. Az ilyen mondatok annyira mélyen beleéghetnek az ember lelkébe gyerekkorában, hogy mire felnő, ott is kerítést, akadályt lát, ahol igazából nincs. Elhiszi magáról, hogy neki nincs joga boldognak lenni, nincs joga követni az álmait, nincs joga kialakítani egy olyan életet, amilyet ő szeretne élni. Elhiszi, hogy neki is el kell követnie ugyanazokat a hibákat, mint a szüleinek és a nagyszüleinek, hogy vezekelnie kell olyan hibákért, amiket elődei követtek el.

A pszichodrámacsoportok során ezek a destruktív örökségek tudatosulhatnak és a résztvevők átélhetik, hogy nem mindenkire érvényes természeti törvények ezek a mondatok. Átfogalmazzák, korrigálják a destruktív örökséget, ezáltal sokszor generációkon át továbbadott sebek gyógyulnak meg és kezdődik valami egészen új.