Amikor megkapok egy új legókészletet, először természetesen azt építem meg belőle, amit a készlet kínál, lehetőleg pontosan a leírás szerint. Persze ha csak ennyi lenne a Legoban rejlő potenciál, akkor nem lenne ennyire kedvelt játék évtizedek óta. A Lego lényege ugyanis, hogy szabadon összeállítható, határt csak a képzelet és a rendelkezésre álló építőelemek szabnak. Ami nem tetszik vagy nem működik, le lehet bontani, a házba lehet több ablakot építeni, a vonatpályát kibővíteni, a gépek lehetnek komplexebbek vagy épp egyszerűbbek, mint első nekifutásra – mindig kedvünk szerint variálhatjuk az egészet. Legtöbb esetben, ha el is veszett egy-egy speciális elem, valami módon helyettesíthető mással. Kevés helyen élhet meg az ember, különösen egy gyerek, akkora döntési szabadságot az életében, mint legózás közben - ráadásul valódi kockázat nélkül.

A pszichodrámázásban is jelen van ez a szabadság. Olyan jeleneteket játszunk el a csoportban, amelyekben a való életben valami miatt nem boldogultunk, nem voltunk elégedettek magunkkal, a reakcióinkkal, a kommunikációval. A dráma színpadán kipróbálhatjuk, hogyan lehetne másképp csinálni. Igazabban, hogy tényleg azt mondjuk, amit gondolunk. Kedvesebben, hogy ki tudjuk fejezni szeretetünket, ahol ez gátolt. Vagy éppen határozottabban és sarkosabban – mert néha pont az a problémánk, hogy nem merünk a sarkunkra állni és megmondani a véleményünket. Mindez és még sok minden más kockázat nélkül kipróbálható a pszichodrámában. Nem muszáj mindig úgy építkeznünk, ahogy a használati utasításban áll. Az élet használati utasításait ugyanis szüleinktől, környezetünktől kapjuk, akik saját félelmeiket, kudarcaikat, rossz beidegződéseiket is továbbadják nekünk, akár akarják, akár nem. De mi szabadok vagyunk mást építeni, máshogy építeni, mint ahogy tanultuk. 

A Lego az a játék, amit nem lehet kinőni. Kaphatók kezdő készletek már egészen pici gyerekeknek és a bonyolult Star Wars űrhajók összeépítése még felnőtteknek is kihívás és igazi élvezet lehet. Bár sokan elrakják a Legos dobozokat a gyerekszobából, amikor a gyerekek felnőnek, azért létezik a Lego-szubkultúra a felnőttek között, akik bámulatosan élethű épületeket, komplett városokat építenek szabadidejükben. Ahogy a Lego nem korhatáros, úgy a pszichodrámához sem lehet túl öreg valaki. Akárhány éves az ember, érdemes és lehetséges a rendelkezésre álló életlegokockáiból valami újat, szépet, hasznosat építeni. Erre a szabad és kreatív játékra várunk mindenkit a most induló pszichodrámacsoportunkba. Jelentkezz most a pszichodramamost@gmail.com e-mailcímen vagy a Kapcsolat menüpont alatt található telefonszámok egyikén. Szeretettel várunk!